Bocskor, csizma

Bocskor, saru, mokaszin

Még nem is olyan rég a szegény emberek általánosan viselt lábbelije volt a bocskor. Egy darab bőrből készül, csupán szabni, lyukasztani, s fűzni, ráncba szedni kell: mindenki magának csinálta elnyűtt csizma szárából.

A magyarok - felmenőik pusztai lovasok lévén - a régi múltban nemigen viselték: inkább csizmát hordtak, amit viszont német uraik a XVIII. században kemény büntetés kényszerével a közrendűeknek megtiltottak. Valószínűleg csak azóta viselte a magyar ezt az egyszerű lábbelit. Ez lehet az oka annak is, hogy míg az összes környező népnél gazdagon burjánzott a bocskor kultúrája (l. a szabásminták, kiképzési módok, díszítések gazdagságát), addig nálunk pusztán a legősibb, legegyszerűbb változatokat viselték. (Végtére ünnepen csak azért is csizmát hordtak!)

Nem csupán egyszerű, nagyszerű is! Bármely mostani cipővel, bakanccsal, csizmával szemben a bocskor nem kényszeríti a lábat, nem alakítja át, csak a fizikai hatásoktól védi. Tehát benne a járás a legtermészetesebb - mintha mezítláb közlekednénk - , így legegészségesebb is.

Vizes, sáros időben, hidegben, nehéz terepen viszont célszerűbb csizmát hordani. Nem véletlen, hogy a legszélsőségesebb természeti adottságok között élő mongolok a mai napig egész évben csizmát, s nem túrabakancsot viselnek. Pedig nyáron kínai bézbólsapka, vagy szafarikalap van már a fejükön a régi süveg helyett...

E tekintetben legalkalmasabb viselet a magyar seregben 1965-ig rendszeresített, 2-3 mm-es kifordított bőrből készült, határvadász csizma, végig gumizott talppal. Mivel ez már régen nem elérhető, több évi elmélkedés, kísérletezés után megalkottam az azt több tekintetben is felülmúló kézműves túracsizmát.

There is currently no content classified with this term.