Dunántúli furulya

Dunántúlon mind a kicsi, mind a nagyobb furulyák használatban voltak. Sok furulyát jellegzetes semleges tercű és szeptimű (természetes mixolid) skálára hangoltak: ezeken mind a dúr, mind a moll jellegű dallamokat az alaphangra zárták. Dunántúlon szokás volt a dalolásban is ez a semleges hangzás. E cím alatt ilyen hangolású furulyákat találsz. Dunántúlon ritkábban előfordultak tiszta iónra hajazó hagszerek is, melyeken a dallamok többségét második fokon zárták. (Tiszta ión, azaz dúr furulyákat az "Alföldi" cím alá soroltam.)

Az alaphangra záró dunántúli furulyajáték feltevésem szerint a hosszúfurulyán való zenélést utánozza. Bár nem hallottam olyan adatközlői felvételt, ahol "kicsi furuglyába" dünnyögnének (állítólag van ilyen is), ez a játékmód az alaphang hozzáéneklése nélkül gyenge zárlatokat eredményez. Manga János idéz egy Veszprém megyei visszaemlékezést, amely szerint a "kicsi furuglába" is énekeltek, csak úgy mint a "hossziba". A teljes értékű zenei élmény édekében javaslom használni ezt az éneklős játélmódot. Lehet kísérletezni a folytonosan morgott alaphanggal is és a zárófigurák, váltóhangok hozzáéneklésével is.