Bicskatok (késhüvely), késtok

A néprajzi anyagból ismert pásztori bicskatok vagy késhüvely kultúránk újkeletű fejleménye. Feltételezésem szerint a debreceni diákok írókészségtartóját másolták le bicskatoknak a városkörnyék leleményes pásztorai. A XIX. század végén jelent meg, s a közép Tiszántúl szűkebb környezetén nem is terjedt távolabbra. Azon a vidéken viszont meghatározó divatjelenség a pásztorok között. Igaz, ilyen pergamen tárolóban tartva a bicska nem szakítja ki a ruhazsebeket, de macerás belőle a kést elővenni, elrakni, s a hevesebb mozgáskor a fityegő késhüvely még sérülést is okozhat. Viszont ebből nem hagyja el az ember a zsebkését...

A tiszántúli pásztor bicskatok anyaga nyers marhabőr, a fűzőszíj kecske-, juh-, vagy borjúhasi. A nyers bőr vizesen lágy, hajlékony, így könnyen szabható, lyukasztható, fűzhető. Az összefűzött hüvely kaptafára húzva 4-5 nap alatt csontkeményre szárad. A kantárt alul "rákláb", pillangópár rögzíti, de gyakori a bőrgombos, csontkupáncsos, rézkarikás, fagolyós megoldás is. A kantárszárakat felül összefogó, csúsztatható csont-, vagy szíjkupáncs lehúzva a kupakot rögzíti az aljára, tehét ez a kupáncs őrzi a késhüvely nyitját.

Egyszerűbb, s célszerűbb zsebkéstartó alkalmatosság a modern polgári bicskatok. Megvan benne a pásztor késhüvely minden előnye, de ráadásképp ez nem fityeg, s fél kézzel is könnyen nyitható.

Jómagam nem vagyok bicskapárti, a hagyományos kést célszerűbb eszköznek tartom. Nekem egy X. századi kés hiteles másolata lóg az övemen, régi hagyomány szerinti késtokban. Én ezt az összeállítást tartom a legcélszerűbbnek. Ám, ha valaki igényli, készíthetek neki egyéb fazonú, akár egyedi tőrtokot, késhüvelyt is.