Hosszúfurulya (hosszifurugla)
A hosszúfurulya ("hosszifuruglya") jellegzetes dunántúli pásztorhangszer, ami korábban, még a 19. század végén a teljes ottani lakosság körében elterjedt volt. Hangsora a dunántúli semleges tercű és szeptimű skála (se nem dúr, se nem moll), pontosabb fogalmazással: természetes mixolid. Játékmódja is különleges, éneklős. Alaphangja lehet: e, f, fisz, g, gisz, de a régi pásztorgyakorlatot követve testre is szabhatom. Az átmérővel egyenes arányban nő a hang vastagsága, teltsége.
A megmaradt és meg is szólaltatható néhány régi hangszer nagy részének jellegzetes karcos, kurusztolós, zizegős, rekedtes, érdes hangja van. Az ismert hangfelvételeken is felismerhető ez a hangzás. Hosszúfurulyáimat általában ilyen hangszínűre csinálom. (Egyébként - valamivel alacsonyabb áron - készíthetek áttetsző hangút is, ez esetben erősebb az alapsor, ami vastagítja a zárlatokat, az egész hangtartomány kiegyenlítetten erőteljesen szól. Mellesleg, a régi hangszerek között is akadt ilyen nyitottabb hangzású.)
Hamarics Imrével közösen hosszúfurulya-muzsikát játszunk az alábbi videókon. Felkérésre vállalunk fellépéseket, oktatást, ismeretterjesztést, tábort.
Egy rövidebb bemutatkozás, s egy huszonöt perces ízelítő a tevékenységünkről.